Lélekvándor
2010. március 14. - Törökugrató - A túra leírása
Időpont: 2010. március 14. (vasárnap)
Úticél: Törökugrató
A KFKI elől indultunk Csillebércről, és a S turista úton mentünk a Sorrentó-sziklákig, melyek nagyon látványosak voltak és vadregényes fenyők között ücsörögtek. A Szekrényes-hegy, Szállás-hegy, Ló-hegy, Csík-hegy útvonalon a Törökugratóhoz jutottunk. A Törökugrató a Budai-hegység vonulatainak legdélebbre eső hegycsúcsa. Nevét a legenda szerint onnan kapta, hogy Budavár töröktől való visszafoglalása után egy menekülő török csapatot erre a hegyre kergettek fel a magyarok. A török lovasok azt hitték, erre megmenekülhetnek, de a hegy meredek sziklás északi oldalán mind a mélybe ugrattak és végük lett. Visszafelé a útról rátértünk a S+ útra, aztán P+ úton a Farkas-hegy mellett elhaladva értünk a Piktortégla üregekhez. A tizenhárom márgába vájt mesterséges mélyedés nevét onnan kapta, hogy egykor ezekből fejtették ki a - hőforrások tevékenysége során márgából képződött - festékföldet és tűzálló agyagot. A bányászott anyagból "piktortéglát" készítettek, amit a szobafestők alapozó fedőanyagnak használtak. Az agyagbányászat megszűnte után megmaradt barlangok, kürtők némelyike a tízméteres mélységet is elérte. Mára betemették őket. Innen a Budaörsi-hegy mellett elhaladva jutottunk vissza a kiinduló pontunkhoz.
A túra hossza 14 km.
A túra térképe:
További képek a Galériában!
Akik a túrát teljesítették:
Amritánanda déví dászí, Bajkó Ágnes, Csibi Gábor, Csípő Andrea, Dáreszitó kutyus, Dévánanda, Gadabhrit dásza, Gadádhara Madana dásza, Gaura Gópála dásza, Knódel Judit, Krisna dásza, Lichtblau Krisztina, Mahárání déví dászí, Mandzsarí déví dászí, Márton Zsolt, Mukunda, Németh Zoltán, Paramésvara dásza, Perepatics Lilla, Perepatics Mária, Pranaja-sáliní déví dászí, Prémamají deví dászí, Schnitchen Csaba, Simon Péter, Szalma Rita, Szamanydzsaszá déví dászí, Szamóca kutyus, Takács Zoltán, Tóth Éva