Lélekvándor
2009. október 11. Hollókő - Beszámoló
Csikai Gergely írta:
Ezen a kiránduláson Hollókőt céloztuk meg, vándorló lelkünk „rajtakapásának” újabb helyszínéül. Igen, a lélekvándorlás immár bizonyított, nem csak a testen belül, hanem a térben is. 1111. október 11.-én délelőtt 11-kor, ugyanis több, mint 11 lélek jelent meg a Hollókői nagy-parkolóban, mindenki átmeneti testtel álcázva magát...
Az időjárás nem sok jót ígért eső, szél, záporeső, felhőátvonulás, köd, 6 fokos reggeli hőmérséklet formájában.
A csapatösszhangot megteremtő - menetrend szerinti - kókuszdió törést ezúttal Rádhánátha prabhu celebrálta.
A törést követően mennyei risik és félistenek jelentek meg és virágeső hullt az égből. „Fel! Támadás! Irány a vár!” mondta Amritánanda matadzsí és az elégedetten majszoló csapat erőltetett menetben, megindult felfelé, persze teljes menetfelszerelésben.
A szemerkélő (virág)esőben a vár elérése nem okozott különösebb problémát, bár aki nem bakancsban érkezett (pl. mezítlábas risik), annak némi kihívást jelentett a csúszós terep.
Harcedzett seregünk a vár kapujában szembesült az első komoly megmérettetéssel, a belépőjegy: három szanszkrit találós kérdésre kell válaszolni.
Ellenünk nem tudta, hogy vezetőnknek testhez álló a feladat, aki talpraesetten meg is válaszolta, így segítségével egy-két óra leforgása alatt áthatoltunk az évszázados falakon. A XIII. században épült várról képeslapba illően tárult szemünk elé a környező hegyes-völgyes középkori táj.
A kezdeti sikertől elbizakodottan egyként ostrom alá vettük a kimérést, a vár eme gyöngyszemét, s kakós-csakrákkal felfegyverkezett seregünk előtt mindenki megfutamodni látszott. Nem számítottunk azonban az Egerből frissen igazolt hősszívű védőre Büfeish Nény-re, akit Mandzsarí matadzsí a „Ki tud több slókát a Bhagavad-Gítából” szópárbajban - ádáz küzdelemben - térdre kényszerített. A kórokozók elleni védekezés fontosságára azonban, itt nem tudtunk kellő hangsúlyt fektetni.
Ekkor az ellenség megtévesztése céljából a visszavonulás mellett döntöttünk (pedig jó meleg volt). Végül a ciszterna fölé épített helyiségben vetettük meg a lábunkat, majd Rádhánátha prabhu XXII. századi előadása a „Kulturális Örökségvédelem kialakulásának történelmi hátteréről és a védekezés visszásságairól” végleg stabilizálta helyzetünket (odafagytunk a kőhöz).
Innen már akadálytalanul jutottunk a csúcsra, ahol – a gandharvák énekének kíséretében – kitűztük a győzelmi zászlót. A végén még sorra megadásra kényszerítettük a vár belsőben a panoptikum lakóit. Lefelé menet mámorunkat csak fokozta a megmaradt kakaós-csakra készlet elpuffogtatása (köszönet érte).
A festői szépségű faluba leérve, a helyi lakosság rögtönzött Szúrja-imádati szertartást tartott, és külön műsorral jutalmazott meg minket. Néhányan beálltak táncolni is, a többség fényképezőgépe fedezékéből biztosította a terepet.
Ezután bhadzsanának kerestünk alkalmas helyszínt, hogy kifejezzük hálánkat a Legfelsőbb Úr felé... Visszaérve a parkolóhoz letelepedtünk, s láss csodát, a nap is kisütött, megkezdhettük a közös éneklést.
Mivel eltelt az idő, a csapat egy része elindult, vissza a jövőbe, a többiek rövid erdei sétára indultak.
Tóth Ilona írta:
Ez a kis történet egy esős vasárnapi reggelen kezdődött.
Mikor ébredéskor érzékeltem, hogy kint esik, szakad az eső, arra gondoltam, hogy „remélem nem leszek egyedül a kiránduláson”. Készülődés, szendvics készítés, és indulás a Népstadion buszállomásra. A jegyem már megvolt, így nyugodtan sétáltam a kettes kocsiálláshoz, ahol még bent állt az előző busz is. Szép lassan megérkezett még négy klub társam (Amritánanda, Judit, Tündi, Zoli).
A buszra felszállva végre megszabadultunk a mindent átható pecsenye szagtól, mely belengte az egész állomást.
Az busz út kellemes volt, szinte üres busz ment Hollókőre. Két óra alatt le is értünk a célhelyre. Senki nem akart leszállni a buszról, hisz se buszmegálló se semmi nem volt ott, így senki nem tudta, hogy ez a végállomás. :)
Majd egy sártengeren át megközelítettük a helyi nyilvános mosdót. Miután mindenki útra készen állt, megkerestük a parkolót ahol már egy kis csapat várt ránk, Évik, Kati, Kriszti és Gábor. Amritánanda és én gyorsan le is passzoltuk a fölös esőkabátokat, hogy ne kelljen cipelni. :)
Az eső még mindig esett, mi pedig tovább vártunk, szép lassan megérkeztek a többiek is.
Mikor már tizenheten voltunk, elkészült a csapatkép,
és a kókuszdió és apró darabjaira hullott. Hmmm, ilyen finom kókuszdiót még életemben nem ettem. :)
Majd egy erdei ösvényen elindultunk a várhoz, de még a vár bevétele előtt felmásztunk egy dombra, hogy a magasból is megtekinthessük a ködös tájat, és magát a várat is.
A pénztárnál lassan haladtunk, pedig csoport jegyet vettünk, de a kommunikáció nem jó működése okoz némi fennakadást a helyiek és a látogatók között. Erre nagyon jó példa volt az egyik kiállító teremben történt apró incidens, mely megszakította Rádhánátha előadását a világörökségről. De ez egy másik történet :) A jelenlévő klubtagok higgadtan és mosolyogva haladtak tovább az úton, mely egy kívülálló számára meglepő lehetne, hisz egy ilyen stílust ilyen nyugodtsággal nem sok ember tud elsuhanni hagyni maga mellett.
Közben előkerült a kakaóscsigás táska, mely telis tele volt finomsággal, a zacskó csak körbe - körbe járt, és mintha nem is fogyott volna ez a mennyei csemege, persze ha két zacskó is volt :)
Mivel sokkal kevesebben voltunk mint a tervezett létszám, így mi csak ettük a csigákat, a nap végére csoda, hogy csiga túladagolást nem kaptunk, de megérte. Köszönjük az Éviknek :)
Végül az előadást a ciszterna (vízgyüjtő) teremben fejeztük be, érdekes volt, és picit talán hideg is. (Ha jól tudom a hanganyag meghallgatható a honlapon.)
Miután minden irányból és minden zegzugát bejártuk a várnak, elindultunk az Ófalu irányába, ahova egy erdei ösvény vezetett.
És lám, míg az előadást hallgattuk az eső is elállt. Talán még a nap is kisüthet?! Mondanom sem kell a fényképezőgépek kattogtak, villogtak, rengeteg kép készült, van miből mazsolázni. Ahogy az erdőben haladtunk, azt vettük észre, hogy egyre kevesebb felhő takarja el a napot, mire pedig a templomhoz értünk, addigra már sütött is a nap, a végén még a napszemüvegre is szükség lesz :)
Az úton kis csoportokban folyt a beszélgetés, ki-ki más és más témáról tartott diskurzust.
Miután végignéztük a falut, egy népviseletbe öltözött néni invitált minket bemutatóra. Viccelődtünk is rajta, hogy majd utána meg mi mutatunk nekik egy kis ízelítőt a bhajan-ból :) Népviseletbe öltözött hölgyek, és urak énekeltek, táncoltak, majd egy önkéntes jelentkezőt beöltöztettek menyecske ruhába.
Az idős hölgy mesélt az öltözékről és néhány helyi hagyományról,
majd táncra invitálta a társaságot, persze aki tudott menekült az invitálás elöl, így mindenki aki tehette gyors fényképezésbe kezdett, ezzel is utalva arra, hogy sajnos nem tud táncolni .)
A bemutató után egy kis kiállító helyiséget tekintettünk meg, majd folytattuk utunkat vissza a parkoló irányába. Ott végre előkerült a harmónium,
és egy kis tisztáson a parkoló mellett hozzá is láttunk a bhadzsanhoz. Melynek olykor - olykor nézőközönsége is akadt, de az éneklő társaság ügyet sem vetett a körülötte lévő eseményekre, mindenki elmélyülten énekelt, zenélt. Talán ezt nem is kell tovább részleteznem, mert mindenki tudja mivel is jár ez a program :)
Bhadzsana után pedig szinte minden táskából előkerültek a szendvicsek, és egyéb finomságok. Páran már ekkor el is indultak haza. A többiek pedig elosztották magukat a fennmaradó autókba, így csak én mentem busszal, de csak azért, mert én ragaszkodtam ehhez az élményhez most :)
Közeledett a négy óra, így elköszöntem a többiektől, akik még azon tanakodtak, hogy körbe járják e a vár körüli 6km-es szakaszt vagy ne. Mint utólag megtudtam még megtették ezt a kis sétát a sárban dagonyázva, melyet a képeken is jól lehet látni :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a kis kirándulásokat, mert igazán lélekemelőek, és az őszi táj látványáról és a csapatról már nem is beszélve.
Üdvözlettel:
Tóth Ilona A.
Letölthető:
Rádhánátha dásza előadása:
A kulturális örökség fogalmának kialakulása
(mp3, ~63Mb)
2009. október 11. - Hollókő
Száksí-gópála dásza zenél:
(mp3, ~7Mb)
2009. október 11. - Hollókő
További képek és videók a Galériában!
Akik a túrát teljesítették:
Amritánanda déví dászí, Csibi Gábor, Csikai Gabriella, Csikai Gergely, Knódel Judit, Lichtblau Krisztina, Mandzsarí déví dászí, Nagy Richárd, Nagy-Bencz Vera, Rádhánátha dásza, Schnitchen Csaba, Szalma Rita, Takács Zoltán, Tóth Éva, Tóth Ilona, Tóth Józsefné Éva, Tóth Katalin